Életemben először az egyetem alatt találkoztam kreatív igazgatóval, ráadásul rögtön az egyik legnagyobb reklámügynökségi vezetővel. Egy dolgozathoz gyűjtöttem anyagot: nem túl nagy reményekkel és kicsit félve hívom fel az ügynökséget, legnagyobb meglepetésemre azonnal találkozót javasol: pillanatok alatt rögzítjük a másnapi randevút.
A második meglepetés a bemutatkozáskor ér: Armani öltönyös, roppant elfoglalt, kicsit lekezelő emberre készülök, úgy számolok, hogy futólag átadja majd a kért anyagot, aztán rohan is el. Ehhez képest öltözéke farmernadrág és farmermellény, előzékenyen az irodájába invitál, színesben nyomtatja ki, amiért jöttem, részletesen mesél a kampányról. Több, mint egy órát beszélgetünk, kifejezetten élvezem.
Jó tíz év múlva találkozunk újra, immár munkaügyben. Elmesélem neki első találkozásunkat, ő nem emlékszik rám, de azt mondja, hogy fiatal érdeklődőkkel mindig nagyon szívesen találkozott és beszélgetett.
Vannak dolgok, amelyek tíz év alatt semmit nem változnak: múltkor egy rövid mail-ben szívességet kérek tőle, a válasz pár perc múlva meg is érkezik egy strukturált, pontokba szedett, logikusan felépített levél formájában.
