A héten megkaptuk a legnagyobb elismerést, amit ügynökség egy ügyféltől kaphat: az érdeklődő figyelmet. Kaphatunk persze elismerést számtalan más módon is: dicséret, vállveregetés vagy díj formájában, azonban az ügyféltől érkező figyelem maga a Kossuth-díj.
Egyeztető találkozóra kaptunk meghívást: váltsunk szót egy tervezett őszi kampányról. Az ügyfél - hárman vannak egyébként, de jelen esetben indokolt az egyes szám használata - röviden felvázolja azokat az információkat, amelyeket feltétlenül tudnunk kell: mikor szeretné a kampányt, mennyi pénz áll rendelkezésre, és hogy nekik milyen gondolataik, ötleteik vannak.
Innentől miénk a szó, ők maguk figyelmes hallgatókká válnak: sehol egy kötekedő, gáncsoskodó, rosszindulatú kérdés, de még a szavunkba sem vágnak. Ez a figyelem aztán hatalmas energiákat szabadít fel, különös dinamikát ad a megbeszélésnek: folyamatosan jönnek az ötletek, ráadásul az ötletek nem erőltetettek. Egy óra alatt végzünk a megbeszéléssel, távozás után a kocsiban és még délután is erről beszélünk: többször megerősítjük, hogy ezért a figyelemért megsokszorozzuk majd minden erőnket és tényleg a legjobbat fogjuk nekik kitalálni.
