A reklámmal foglalkozók egy részének a pályázatra készített anyag bemutatása, azaz a személyes prezentáció kiemelt esemény. Ez maga a meccsnap, a színházi premier, az érettségi, az egyetemi matematika szigorlat és egy lánykérés egyben, ezek minden átélt és elképzelt izgalmával.
Ilyenkor az ember éjjel többször felébred, hajnaltól már lényegében nem is alszik, vagy csak nagyon nyugtalanul: az egykori lidérces álmok most matematika képletek helyett grafikonok formájában térnek vissza.
Ébredés után aztán nincsen más gondolat, csak az aznapi találkozó; autóban, vonaton vagy buszon az ember ismételgeti, gyakorolja magában a saját részét: "...itt van akkor X. mondandójának a vége, itt jövök én, csak el ne felejtsek hivatkozni arra, amit ő korábban többször is mond..."
Erre a pár órára a munkahelyi ellentétek elsimulnak, a találkozó izgalma és egymásra utaltság miatt régi haragosok megbékélnek egymással: "...nem is gondoltam, hogy ennek ilyen sok esze van..."
Az előadás után aztán a legközelebbi vendéglátóipari helyen fáradt seregként rogynak le a szereplők - pontosan ez történt ma is: mindent alaposan át kell beszélni, az ügyfél minden apró rezdülését és gesztusát elemzni kell, óriási jelentőséget kap egy apró mosoly, vagy egy kérdően felhúzott szemöldök.
